" A szolgák malenkijnak, kis szellemnek hívták a két gyereket. "
Sziasztok!
Hatalmas nagy Grishaverse lázban égek jelenleg, így hozok egy újabb posztot
az első könyvről. Vegyesen lesznek értékelések, idézetek, és gondolatok.
Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy sajnos még csak most találtam rá
erre a fantasztikus könyvre. Nem is értem eddig hol voltam, valószínűleg a
holdon. Nem mondom, rengeteg jó könyvet olvastam már, amit imádtam, az első
betűjétől az utolsóig, de ez valahogy teljesen más volt.
" - Kétlem, hogy a leghalványabb sejtésed is volna arról, mi is
vagy te valójában. "
Valahogy a könyvvel is így érzek. a leghalványabb sejtésem sem volt arról,
hogy egy ilyen dolgot foghatok a kezembe.
Nem vagyok túlságosan
jártas még értékelés, és hasonló írásokban - remélhetőleg hamar bejövök mint
kiskutya az ugatásba -, de beleadtam mindenem. Nagyrészt inkább leírom a
történetet néhány kiegészítéssel, észrevétellel, és hogy én mit szerettem volna
éppen akkor, vagy mit nem, és persze az idézetekkel. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket a posztom. Ha valami észrevételetek van kérlek írjátok meg nekem bátran!
Először is, nagyon
tetszett, hogy keretes mű: Gyakorlatilag azzal indítunk, mint amivel befejezzük
a történetet. A két barát, a két szellem.
A történet végig
pörög, nem áll meg egy unalmas szóra sem. Végig úgy érezzük, hogy mi magunk
vagyunk Alina, még annak ellenére is, hogy nem mi alakítjuk a történetet.
Szívünkbe zárjuk Malt, elvarázsol minket a grisa élet, manipulál minket az
Éjúr, és végig örömmel tesszük mind ezt. Én legalábbis úgy éreztem magam a
könyv olvasása közben, mint aki egy hatalmas kaland része.
A szereplők remekül ki
vannak dolgozva, mindenki szerepe be van mutatva, és fejlődnek a karakterek a
könyv során. Végig kísérhetjük a szürke kisegér Napidézővé válását, hogy hogyan
birkózik meg a feladatokkal, és hogyan birkózik meg az érzelmeivel.
Az események gyorsan beindulnak, amit én kifejezetten szeretek egy könyvben.
Hamar elmesélik, és körbeírják, hogy kik is a főszereplők, milyen világban
"élünk" jelenleg. Zseniális, hogy az első fejezet végén nem árulnak
el semmit a Grisák vizsgálatairól, nyilván azért, mert a későbbiekben terve van
vele az írónőnek, mindenesetre remek lépés volt, hogy homályban hagyta az
egészet.
" Ekkor láttam meg először az Árnyzónát. "
Több évet ugrunk, mikor Alina és Mal már a seregben teljesítik
szolgálatukat. Bemutatják fontosságukat, illetve
"lényegtelenségüket". Alina, a kartográfus inasa, csupán rajzoló
csak, ellenben gyerekkori barátja, aki az egyik legügyesebb - ha nem a
legügyesebb - nyomkutató, és harcos. Nem mellékesen jóképű és népszerű a lányok
körében. Kis ízelítőt kapunk Alina érzéseiből, leírja a tábort, hogy kinek
milyen köze van a másikhoz, valamint, hogy a nagyhatalmú csodás grisák hogyan
segítik az átkelést az Árnyzónán.
Az Árnyzóna teleis-tele van szörnyekkel, élve nem sokan jutnak ki onnan.
Alinék elindulnak, hogy átszeljék a halott zónát, és ekkor pörögnek be igazán
az események. Barátját megsebesítik a volkrák - a zónában élő szörnyek - belőle
pedig kiszabadul egy rég nem látott hatalmas erő. A hírhedt Éjúrhoz vezetik.
Kikérdezik a túlélőket, mit is láttak a zónán belül, mit csinált a lány.
Természetesen a legtöbben, főleg a grisák bolondnak tartják az öreg
kartográfust aki beszámol arról, hogy inasát miként látta felragyogni mint a
napot. Természetesen az Éjúr már ekkor tudja, hogy nem beszél
badarságokat.
" - Azt hiszem, hogy valójában nem is vagy te ilyen kisegér.
"
Az Éjúr a Os Altába küldte Alinát, mely igen hosszú út volt, több napi
lovasútra volt a zónától a főváros. Az utazást Alina pár grisa kíséretében
kezdi meg, természetesen megtámadják őket út közben. Ekkor felbukkan az Éjúr,
és megmenti a fjerdai orgyilkos támadóktól.
" – De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi.
– Nem igazán szoktam hozzá, ahhoz, hogy meg
akarnak ölni.
– Tényleg? Én már szinte észre sem veszem,
amikor végezni akarnak velem.
Hátrafordultam, hogy az arcába nézhessek. A
szája szegletében még mindig ott érződött a halovány mosoly, de cseppet sem
lehettem biztos abban, hogy valóban tréfálkozik-e. "
Az utazást az Éjúr társaságában folytatják ami alatt többször beszélget
Alinával, akivel nagyon kedves és törődő, majd azon kapod magad, hogy kezded
megkedvelni a párost, és már az esküvőjüket tervezgeted. Hiszen a valóságban is
szokták mondani - az ellentétek vonzák egymást. Mindenek ellenére végig utal a
könyv az ellentétére, amit nem vesz észre az ember, mert annyira tökéletes
párosnak bizonyúlt a Napidéző és a sötétség nagyura.
" – Eltereljük a figyelmüket – szólalt meg mellém
lépve az Éjúr. – A déli ösvényeken megyünk tovább. Eleve azt kellett volna
tennünk.
– Ezek szerint te is szoktál hibázni – jegyeztem
meg gondolkodás nélkül. A sötét ruhás férfi éppen a kesztyűjét húzta volna fel,
ám most megmerevedett. Idegesen összeszorítottam az ajkamat.
– Nem akartalak…
– Még szép, hogy szoktam tévedni – vágott a
szavamba. Alig láthatóan elmosolyodott. – Csak nem túl gyakran. "
" - Milyen meséket hallottál?
- Hát csak a szokásosakat. "
" - Na akkor legalább nagyjából hány éves vagy? (...)
- Százhúsz esztendős. Plusz-mínusz pár év. "
A fővárosba érkezésük után Alina hamar belecsöppen a grisák életébe:
elkezdődik az erejének a feltérképezése, elsajátítása, és természetesen a
közelharcok megismerése.
" Amikor megpillantottam a lépcsőket, kis híján
összeomlottam, és sírva fakadtam. Talán az volna a legjobb, ha engedélyt kérnék
arra, hogy az előcsarnok közepén verhessek sátrat – tűnődtem elkeseredve."
Folyamatos bepillantást kapunk Alina mindennapjaiba,
hogy barátkozik, miként fogadják a grisák, és, hogy mennyire elveszettnek és
tehetetlennek érzi magát. Sehogy sem tudja az erejét a magáévá tenni, nem tud a
fénnyel játszani, de még csak egy aprócska kis fénypontot sem tud létrehozni.
Közben bár szeret barátokat, egész jól összebarátkozik pár a palotában élő
grisával, azonban sokáig hiányolja barátját, Malt, akiről semmit nem tud. Él-e
még, átjutott-e az Árnyzónán. Hiába küld a fiúnak leveleket választ sajnos nem
kap tőle.
" – Nagyon csinos vagy! – örvendezett
Zsenya, amikor kinyitottam az ajtót. – De feketébe még jobban festenél.
Tudtam, hogy ezen a ponton egy méltóságteljes válasz volna helyénvaló, ezért
ráöltöttem a nyelvemet. "
Mal elengedése lesz a könyv fordulópontja. Alina
rájön, hogy már talán soha többé nem találkozhat barátjával. Felidézi a
kellemesen eltöltött árvaházi napokat, mikor még csak egymásra számíthattak. Az
emlékek elengedése, illetve a valós eseményekre való visszaemlékezést hozza meg
Alinának a reményt: áttörik a gát, amit akaratlanul is magában tartott hosszas
időn keresztül.
" Eszembe jutott az utolsó levelem.
Kedves
Mal!
Régóta nem hallottam rólad, ezért feltételezem,
hogy feleségül vettél egy jóravaló volkrát, és kényelmesen éltek együtt az
Árnyzónában. Ott persze nincsen se fény, se papír, hogy válaszolhatnál nekem.
Persze az is lehet, hogy új feleséged könyékig lerágta mind a két
kezedet."
Ettől
a ponttól kezdve, megy minden mint a karikacsapás. Jobb lesz az étvágya,
erősebb lesz, és már az erejével is képes élni.
" –
Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. Még
mindig képtelen voltam felfogni, hogy Zsenyát mivel tudja annyira lenyűgözni az
a fabrikátor.
Nagyot
sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a
szerelemről, a vasérc olvadásfokáról.
Egyik ragyogóan vörös hajtincsét az ujja köré
tekerte, és enyhén elpirult. Ettől persze csakmég jobban nézett ki."
Alina
új erejével és elszántságával azt hiszi lenyűgözheti az Éjurt, ám többet akar
tőle.
" - Ez még nem elég! -
hallottam meg váratlanul az Éjúr hangját. "
Feljön
a morozovai szarvasbika meséjével, a csodás lény, mely szarva hatalmas erőt
biztosíthatna a lánynak. Intő jelnek kellett volna lennie, te jó ég! Az eddig
igen kedves és figyelmes Éjúr máshogy szólt az Ő reménységéhez. De nem veszed
észre továbbra se, hogy mi van a háttérben. Még a Baghra is figyelmeztet
minket.
"
- Nahát. A kis csirke mégsem olyan buta, mint amilyennek látszik -vihogta
Baghra.
-
Hagyj minket magunkra! - förmedt rá az Éjúr meglepő indulattal.
-
Mindannyian megbűnhődünk a büszkeséged miatt, te gyerek. "
Mégis
szemet hunyunk az intő jelek felett, mert annyira odavagyunk már a sötét
hercegért - igen, az olvasó is maga - hogy nem törődünk ezzel.
"- Miért fontos neked,
hogy mit hiszek?
Ezzel sikerült zavarba
hoznom.
- Nem tudom -
válaszolta. - De igenis fontos. "
Közeledünk
a téli bálhoz, az egyik leglátványosabb ünnepséghez az évben.
" –
Na most már húzódj félre egy kicsit! Lehetetlen a saját szépségemben
gyönyörködnöm, amíg ott ragyogsz mellettem."
A bál
ami után minden megváltozik.
"- Alina? - kérdezte,
és jól láttam, hogy nehezen találja a szavakat. - Feljöhetek hozzád ma
éjjel?"
Ezt olvasva minden
lány szíve megdobbant. Már szinte a célegyenesben volt a kapcsolatuk. Alinával
együtt izgultunk, vajon mi fog történni az éjszaka.
De mennyire nem az,
mint amire mindenki számított!
Baghra felkeresi az
este a lányt, hogy elmondjon neki valami nagyon fontosat.
A szarvast
megtalálták.
A fia ezzel az erővel végre uralkodhat Ravka, Fjerdia és Shu Han területein,
emberein.
Te se hittél a
szemednek ugye?
Annyira, de annyira
imádkoztam, hogy ez csak valami rossz vicc legyen, hogy Baghra megörüljön, hogy
valóban Ő akarja a világot szétzilálni, és hogy az Éjúr végig jó, és hős
szerelmes Alinában és együtt halnak meg.
Mekkorát tévedtél ha te is ebben hittél.
" - Fegyvernek akarja
használni a Zónát. "
Baghra megszökteti
Alinát, aki elindul, hogy megtegye amire megkérte Baghra, és hogy megszökjön a
rabszolgaságtól, hogy tönkre tegye nem csak a saját országát, hanem a környező
országokat is megmentse a pusztulástól.
Több napnyi utazás és bujkálás
után úgy tűnik lebukik, ám ekkor régi barátjába Malba bukkan, aki a lánnyal
tart a további utazásaira. Hosszasan barangolnak, mikor rájönnek: nincs
menekvés az Éjúr elöl. Egy módon tudják megállítani, legyőzni, ha ők előbb
szerzik meg a szarvasbika csodálatos erejét, ami az ügyes nyomkövetőnek
természetesen sikerül is. Rálel a szarvasbikára, ám túl későn. Alina habozása
miatt végül az Éjúr öli meg a szarvasbikát, így Alina a hatalma alá kerül.
Plusz pont jár
Alinának, azért mert belátta mennyi mindent elrontott az elmúlt pár hónap
alatt. Végre nem a mártírkodó önsajnáltató szereplőt hallottunk, hanem egy
igazi főhőst, aki belátta: igen is rosszul cselekedett, elvakították az
érzelmei, manipulálták, és könyörületes volt.
" A fák
között szellő sem rezzent. Elnémultak a rovarok is, de az éjszaka madarai is. A
rengeteg csöndben gyászolt. "
Az Éjúr terve
megvalósulni látszik, Alinával, és az erősítővel a nyakában az Árnyzónához
utaztak. Alaposan megtervezve, hogy Fjerda és Shu Han követei, valamint Ravka
nagyobb emberei is velük voltak, mikor az Árnyzónában elpusztított egy falvat a
szemük előtt, ezzel megmutatva, hogy a hatalma nem ismer határokat, és Ő az új
uralkodó az országokban. Eljött a béke ideje.
Miféle béke az, ahol
behajítanak egy szörnyekkel teli sötét helyre?
Azonban, olyan
történik amire senki nem számít.
" Azt
hittem, hogy a szarvasbika csupán egy rémálom. Így bűnhődtem meg azért, mert
csődöt mondtam. Így kellett megfizetnem gyengeségemért. Tévedtem. "
Alina felfedezte, hogy
a szarvasbika ereje ugyanannyira az övé is, mint az Éjúré.
" A szarvas
megmutatta, milyen erős vagyok. A könyörületességnek nem csupán nagy volt az
ára, de iszonyatos erővel ruházott fel. Ráadásul a sötét nagyúr képtelen lett
volna felfogni, mi is az a könyörület."
Annyira vártuk ezt a
fordulatot, hogy szinte mi is éreztük Alina erejét, a fényességet belülről.
Megszöknek Mallal, és bujkálásba
kezdenek, de mindvégig azon munkálkodnak, hogyan tudnák az Éjúrat
legyőzni.
" - Goed Morgen,
fentomen! - kiáltotta oda nekik az egyik tengerész, miközben egy nagy tekercs
kötéllel elsietett mellettük.
A teljes legénység
fentomennek hívta a két szökevényt. Kerchben ezzel a szóval jelölték a
szellemeket."
A képek deviantart illetve a grisha fandomról származnak!
Deviantart | Grishaverse Fandom