Ali Hazelwood - Eszméletlen szerelem

Azt hiszem új kedvencet avattam. Többszörösen is.

Új kedvenc trope: pipa.

Új kedvenc írónő: pipa.

Új kedvenc könyv: pipa.

Új kedvenc férfi a pasicsokorba: megapipa.

Már A szerelem képlete is nagyon nagy kedvenc lett, de ezt még annál jobban is szerettem. Azt hiszem elmondhatom, hogy ezentúl bármit, amit Hazelwood ír, nekem kell.

A legszórakoztatóbb az egészben, hogy szinte ugyan az a séma, mint az előzőben. Valahogy, itt olyan szinten nem tudott zavarni, sőt! Kifejezetten élveztem, hogy megszólalásig ugyan az az alap, de teljesen más volt. Van ennek értelme? Biztosan. Mindenesetre pontosan azt szerettem benne, hogy ennyire más.

Bee-vel teljesen egy hullámhosszra tudtam kerülni – már csak azért is, mert én is Be-vel kezdődöm, ráadásul az én hajam is lila. Szerettem, hogy egy kis energiapuffancs, egy szeretetgombóc, aki olykor olyan szerencsétlen, hogy azt be kéne mutatni, mégis egy erős női karakter, aki egy olyan Twitter rajongóbázist épített ki, ahol a nők biztonságban érezhették magukat. Nem vagyok tudós – sajnos – de más téren van tapasztalatom a nők lenézésében és elnyomásában, így teljesen el tudom képzelni a leírt sérelmeket. A nevek amiket pedig adott neki! Anyám! Ennyit röhögni. Igazi szórakozást nyújtott.

Ami pedig a férfi oldalt illeti. Levi Wardbarom. Hű *legyezget*. Egy olyan férfi karakter, aki teljesen visszahúzódó, mégis, barátságos és figyelmes a kollégaival, kivéve Bee-t. Persze, nem az van a háttérben, amire Bee gondolna.

Amit a legjobban szerettem a két karakterben, hogy annyira tudósok! A szociális és érzelmeik kifejezése nagyon nehezen megy, és ettől a legédesebb a történet.

A cselekmények is nagyon hamar beindulnak, kapunk szakzsargont, múltat, jelent és terveket és egy hatalmas lehetőséget. Teljesen meg voltam elégedve az események gyorsaságával, és a könyv terjedelmével. Még mindig kicsit kutatói lapokba szánt kifejezésekkel teletűzdelt romantikust kaptunk, de szerintem ettől csak szórakoztatóbbá válik. Az „évődésük” ami lapokon át kitart, hogy beszélnek az érzésiekről nyíltan, hogy bénáznak… egy olyan fűszer, ami édesebbé teszi a könyvet. Ódákat tudnék zengeni a könyvről, belopta a szívembe magát.

Kedvenc idézetek: Spoileres lehet!

" MARIE: Legalább megcsúnyult, míg távol járt?
SHMAC: Még mindig ő a leggyönyörűbb, akit valaha láttam. "

"– Tőlem kaphatsz jót. Tőlem kaphatsz jobbat a jónál. Tőlem megkaphatsz mindent."

"Biztosan kiakasztottam valamelyik istent. Zeuszt? Erószt? Tuti, hogy Poszeidónt. Elpazarolt ifjúságom idején nem kellett volna belepisilnem a Balti-tengerbe."

"Igen, Őwardsága férfias karjába aléltam, mint egy huszadik századi, péniszirigységgel sújtott hisztérika."

"Végtére is ez az életem: a kínos helyzetek lángoló, rosszul időzített gömbje."

"A három pont egy darabig ugrál a képernyő alján, úgyhogy megnézem „A kanapétól az 5 kilométerig” appomat. Úgy tűnik, ma 5 percet kell futnom, egy percet sétálnom, aztán megint öt percet futnom. Teljesíthetőnek hangzik.

Jaj, kit akarok átvágni? Szívfájdító!"

"– Hol vagy?

– Ebben a kis temetőben az űrközpontnál. Greenwood?
– Greenforest. Bent ragadtál?
– Én… Honnan tudod?
– Egy temetőből hívsz napnyugta után. A temetők napnyugtakor zárnak.
Ez hasznos információ lett volna 45 perccel ezelőtt."

"Abban a pillanatban, hogy Levi megjelenik, meg akarom csókolni, amiért megmentett a szúnyogoktól, a szellemektől és a szúnyogok szellemeitől."

"Látod? Ez lesz, ha edzel. Maradjatok a biztonságos kanapén, srácok!"

"– Nem magyarázom elég jól. Nem azzal volt gondom, hogy normális emberekkel beszéljek. A gondjaim… veled voltak.

A homlokomat ráncolom.
– Azt akarod mondani, hogy nem vagyok normális?"

"– Nem magyarázom elég jól. Nem azzal volt gondom, hogy normális emberekkel beszéljek. A gondjaim… veled voltak.

A homlokomat ráncolom.
– Azt akarod mondani, hogy nem vagyok normális?
Halkan nevet.
– Nem vagy normális. Nekem nem."

"– Bármit is képzelsz a legszelídebbtől a leg… illetlenebb gondolatokig, az agyamban valószínűleg megfordult. – Láthatóan nyel. Nézem, ahogy mozog a torka. – Mindig te jártál a fejemben. És sosem tudtalak kiverni onnan."

"Olyan őszintén és komolyan néz rám, ahogy arra csak Levi Ward képes, és valami feltámad bennem."

"Eltelt hat év. Sok minden igen drámaian megváltozott az elmúlt hat évben. A Trónok harca forgatókönyveinek színvonala."

"– Levi?

– Igen?
– Csak azt akarom mondani, hogy… – Elmosolyodom. – Jól áll neked a vörös rúzs."

"– Penny – szól rá Lily gyengéden –, ebéd előtt nem faggatjuk a vendégeinket a családtervezésről."

"– Az ikertestvéred is elájul?

– Nem. Ő kapta a jó dolgokat. – Mint a képességet, hogy elböfögje a francia himnuszt."

"– Megtennél nekem valamit, édesem?

Valószínűtlen.
– Igen?
– Lépj egyet jobbra! Még egyet! Még egyet! – A térdem beleütközik az előtér egyik kanapéjába. Levi úgy mosolyog, mint aki hihetetlenül büszke rám. – Tökéletes! Most ülj le!
Zavartan engedelmeskedem. Van valami nedves a kezemen. Lenézek: Félicette nyalogatja az ujjaimat.
– Én… Miért?
– Mert le kell fognom Guyt, amíg a biztonságiak ideérkeznek. És nem foglak tudni elkapni amikor elájulsz.
– De én… – A szemhéjam remegve lecsukódik, és…
Hát, mostanra már ismered a menetrendet."

"REIKE: FIGYU, A KEDVENC TESTVÉREMET MAJDNEM MEGÖLTÉK TEGNAP ÉJJEL. JOGOM VAN EGY OLYAN NORVÉG LIKŐRBE FOJTANI A BÁNATOMAT, AMINEK A NEVÉT KI SEM TUDOM EJTENI.

BEE: Én vagyok az egyetlen testvéred.

REIKE: :)"

Ali Hazelwood - A szerelem képlete

Na, pontosan ilyen egy jól megírt nerd szerelem!

Ali Hazelwood neve a külföldi könyves oldalakon nagyot futott, nem véletlen; szórakoztató tudós románcokról ír, egy kis szaknyelvvel, de teljesen elfogadható mennyiségben. Volt némi hibája, de olyan apróságok, amik mellett el tud tekinteni az ember.

A történet egyszerűsége a legnagyobb előnye a könyvnek. Nem volt túlmagyarázva sem alul magyarázva, túlírva, annyit kaptunk, amennyit egy ilyen történetből ki lehet hozni, és ez mostanában ritka. Gyorsan haladtak az események, nem voltak untató fejezetek, monológok valamint a végén a „csavar” is abszolute jól volt tálalva, és jól lett megoldva.

A karakterek… Olive a maga kis elveszettségével, de mégis határozott személyiségével bármilyen szívet megnyert. Pontosan azért, mert sokan érezzük/éreztük magunkat hasonló helyzetben. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, de a bizonytalanság utoléri az embert, teljesen mindegy, hogy mennyire jó vagy rossz abban, amit csinál. Őszintén beszélt a problémáiról, bemutatta a tudományos világ egy nagyon kis falatját. Amin keresztül megismerhettük a férfi szereplőnket is, Adamet, aki a szakmája legkiválóbbja. Az ő kapcsolatuk és a beszélgetéseik, reakcióik mutatták meg, hogy a tudósok picit furán. Cukin furák. A szociális képességeik igen gyengék, nem tudják hogyan reagáljanak, hogyan fejezzék ki magukat, de ettől annyira szerethetővé vállt mindkettőjük karaktere, hogy lehetetlen lenne nem imádni őket. Bár Adam eleinte sötét fazonnak tűnik, a későbbiekben választ kapunk arra, hogy miért viselkedik úgy ahogy.

Összességében egy nagyon szerethető és édes történet, én biztosan olvasni fogom Hazelwood összes könyvét, mert ezzel a könyvvel teljesen megvásárolt magának.

Alexa Riley - Their ​Stepsister

 

Már a Mindent bele is kivitte az agyamat, ez viszont… szavakat nem találok rá. Olyan érzésem volt, mintha egy szűz lány wattpad történeteit olvastam volna. Novellának és könyvnek is elég gyenge. Nem tudom mit vártam tőle, de biztosan nem ezt a se eleje se vége, se egy értelmes gondolat dolgot.

Ez egy pornó volt, csak leírva. Amolyan forgatókönyv. De még annak is gyenge.

Alexa Riley - Mindent bele

Én leszek most a gonosz mostoha.

Nem tetszett – csak egy kicsit.

Több okból.

1. Az első fejezettel lelőtte az egész könyvet. Mindent – túlzás nélkül – kitaláltam az első fejezet befejezése után: Hogy mi lesz a bökkenő a történetben, hogy ki kinek a kije, és ki kitől mit akar, egyszerűen mindent, és ez nagyon nem tetszett. Szívem szerint egy csillagot adnék rá – emiatt. Ezt a fejezetet a könyv közepébe kellett volna beilleszteni, nem pedig az elejére. Annyira lehangoló!

2. Nehezen sorolom csak a romantikus kategóriába: Inkább Fantasy. A legtöbb szerelmi történet csak kicsit rugaszkodik el a valóságtól, de ez a könyv egyáltalán nem járt a földön.

3. Ha egy ilyen férfi környékezne meg, és így viselkedne velem, én hamar Alaszkába vagy Ausztráliába költöztem volna. Nem szerelmes volt hanem megszállot.. és… miért? Mert látott egy szép 17 éves lányt. Elnézést azoktól, akiknek ez bejön, nekem nagy negatív.

4. Mallory egy döntésképtelen, elnyomott nő. Semmibe sincs beleszólása. Tisztára Árnyalat trilógia, csak a BDMS és hasonló dolgok nélkül. Még jobban elnyomják mint Ana-t, pedig az már igazán nagy szó. Azt nem döntheti el, hogy mit egyen. És ő ezt hagyja! ???

Továbbá a fogalmazás mód. Jó isten. Olyan sokszor szerepel benne a csatakos szó… rengeteg erotikusabb szinonímája van, így egy kocsmai beszédnek hatott….

Azonban.. a könyv nem feltétlen rossz. Aki vágyik egy igazi elrugaszkodott csöpögős lovestoryra annak remek olvasmány. A történet maga jó volt, remekül felépített. Hiszek a szerelem első látásban, de nem ilyen szinten.

Újabb jelenetfotók az érkező Shadow and Bone sorozatból!

 Sziasztok!

Egy külföldi csoportban találtam újabb jelenetfotókat az érkező sorozatból. A tag aki megosztotta tumblörön lelt a fotókra. 

Alina és az Éjúr. A jelenet valószínűleg Éjúr és Alina első találkozása a grisa sátorban, mikor felfedezik, hogy Alina a napidéző.

Alina a grisa sátorban.

Inej, Kaz és Jesper.

Az Árnyzóna.

Nagyon kíváncsi vagyok már a sorozatra. 

Leigh Bardugo - Shadow and Bone - Árnyék és csont - idézetek, gondolatok

" A szolgák malenkijnak, kis szellemnek hívták a két gyereket. "

Sziasztok!

Hatalmas nagy Grishaverse lázban égek jelenleg, így hozok egy újabb posztot az első könyvről. Vegyesen lesznek értékelések, idézetek, és gondolatok.

Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy sajnos még csak most találtam rá erre a fantasztikus könyvre. Nem is értem eddig hol voltam, valószínűleg a holdon. Nem mondom, rengeteg jó könyvet olvastam már, amit imádtam, az első betűjétől az utolsóig, de ez valahogy teljesen más volt. 

" - Kétlem, hogy a leghalványabb sejtésed is volna arról, mi is vagy te valójában. "

Valahogy a könyvvel is így érzek. a leghalványabb sejtésem sem volt arról, hogy egy ilyen dolgot foghatok a kezembe. 

Nem vagyok túlságosan jártas még értékelés, és hasonló írásokban - remélhetőleg hamar bejövök mint kiskutya az ugatásba -, de beleadtam mindenem. Nagyrészt inkább leírom a történetet néhány kiegészítéssel, észrevétellel, és hogy én mit szerettem volna éppen akkor, vagy mit nem, és persze az idézetekkel. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket a posztom. Ha valami észrevételetek van kérlek írjátok meg nekem bátran! 

Először is, nagyon tetszett, hogy keretes mű: Gyakorlatilag azzal indítunk, mint amivel befejezzük a történetet. A két barát, a két szellem. 

A történet végig pörög, nem áll meg egy unalmas szóra sem. Végig úgy érezzük, hogy mi magunk vagyunk Alina, még annak ellenére is, hogy nem mi alakítjuk a történetet. Szívünkbe zárjuk Malt, elvarázsol minket a grisa élet, manipulál minket az Éjúr, és végig örömmel tesszük mind ezt. Én legalábbis úgy éreztem magam a könyv olvasása közben, mint aki egy hatalmas kaland része.  

A szereplők remekül ki vannak dolgozva, mindenki szerepe be van mutatva, és fejlődnek a karakterek a könyv során. Végig kísérhetjük a szürke kisegér Napidézővé válását, hogy hogyan birkózik meg a feladatokkal, és hogyan birkózik meg az érzelmeivel. 

Az események gyorsan beindulnak, amit én kifejezetten szeretek egy könyvben. Hamar elmesélik, és körbeírják, hogy kik is a főszereplők, milyen világban "élünk" jelenleg. Zseniális, hogy az első fejezet végén nem árulnak el semmit a Grisák vizsgálatairól, nyilván azért, mert a későbbiekben terve van vele az írónőnek, mindenesetre remek lépés volt, hogy homályban hagyta az egészet.

" Ekkor láttam meg először az Árnyzónát. "

Több évet ugrunk, mikor Alina és Mal már a seregben teljesítik szolgálatukat. Bemutatják fontosságukat, illetve "lényegtelenségüket". Alina, a kartográfus inasa, csupán rajzoló csak, ellenben gyerekkori barátja, aki az egyik legügyesebb - ha nem a legügyesebb - nyomkutató, és harcos. Nem mellékesen jóképű és népszerű a lányok körében. Kis ízelítőt kapunk Alina érzéseiből, leírja a tábort, hogy kinek milyen köze van a másikhoz, valamint, hogy a nagyhatalmú csodás grisák hogyan segítik az átkelést az Árnyzónán. 

Az Árnyzóna teleis-tele van szörnyekkel, élve nem sokan jutnak ki onnan. Alinék elindulnak, hogy átszeljék a halott zónát, és ekkor pörögnek be igazán az események. Barátját megsebesítik a volkrák - a zónában élő szörnyek - belőle pedig kiszabadul egy rég nem látott hatalmas erő. A hírhedt Éjúrhoz vezetik. Kikérdezik a túlélőket, mit is láttak a zónán belül, mit csinált a lány. Természetesen a legtöbben, főleg a grisák bolondnak tartják az öreg kartográfust aki beszámol arról, hogy inasát miként látta felragyogni mint a napot. Természetesen az Éjúr már ekkor tudja, hogy nem beszél badarságokat. 

" - Azt hiszem, hogy valójában nem is vagy te ilyen kisegér. "

Az Éjúr a Os Altába küldte Alinát, mely igen hosszú út volt, több napi lovasútra volt a zónától a főváros. Az utazást Alina pár grisa kíséretében kezdi meg, természetesen megtámadják őket út közben. Ekkor felbukkan az Éjúr, és megmenti a fjerdai orgyilkos támadóktól. 

" – De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi.
– Nem igazán szoktam hozzá, ahhoz, hogy meg akarnak ölni.
– Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem.
Hátrafordultam, hogy az arcába nézhessek. A szája szegletében még mindig ott érződött a halovány mosoly, de cseppet sem lehettem biztos abban, hogy valóban tréfálkozik-e. "

Az utazást az Éjúr társaságában folytatják ami alatt többször beszélget Alinával, akivel nagyon kedves és törődő, majd azon kapod magad, hogy kezded megkedvelni a párost, és már az esküvőjüket tervezgeted. Hiszen a valóságban is szokták mondani - az ellentétek vonzák egymást. Mindenek ellenére végig utal a könyv az ellentétére, amit nem vesz észre az ember, mert annyira tökéletes párosnak bizonyúlt a Napidéző és a sötétség nagyura. 

" – Eltereljük a figyelmüket – szólalt meg mellém lépve az Éjúr. – A déli ösvényeken megyünk tovább. Eleve azt kellett volna tennünk.
– Ezek szerint te is szoktál hibázni – jegyeztem meg gondolkodás nélkül. A sötét ruhás férfi éppen a kesztyűjét húzta volna fel, ám most megmerevedett. Idegesen összeszorítottam az ajkamat.
– Nem akartalak…
– Még szép, hogy szoktam tévedni – vágott a szavamba. Alig láthatóan elmosolyodott. – Csak nem túl gyakran. "

" - Milyen meséket hallottál?
- Hát csak a szokásosakat. "

" - Na akkor legalább nagyjából hány éves vagy? (...)
- Százhúsz esztendős. Plusz-mínusz pár év. "

A fővárosba érkezésük után Alina hamar belecsöppen a grisák életébe: elkezdődik az erejének a feltérképezése, elsajátítása, és természetesen a közelharcok megismerése. 

" Amikor megpillantottam a lépcsőket, kis híján összeomlottam, és sírva fakadtam. Talán az volna a legjobb, ha engedélyt kérnék arra, hogy az előcsarnok közepén verhessek sátrat – tűnődtem elkeseredve." 

Folyamatos bepillantást kapunk Alina mindennapjaiba, hogy barátkozik, miként fogadják a grisák, és, hogy mennyire elveszettnek és tehetetlennek érzi magát. Sehogy sem tudja az erejét a magáévá tenni, nem tud a fénnyel játszani, de még csak egy aprócska kis fénypontot sem tud létrehozni. Közben bár szeret barátokat, egész jól összebarátkozik pár a palotában élő grisával, azonban sokáig hiányolja barátját, Malt, akiről semmit nem tud. Él-e még, átjutott-e az Árnyzónán. Hiába küld a fiúnak leveleket választ sajnos nem kap tőle. 

" – Nagyon csinos vagy! – örvendezett Zsenya, amikor kinyitottam az ajtót. – De feketébe még jobban festenél.
Tudtam, hogy ezen a ponton egy méltóságteljes válasz volna helyénvaló, ezért ráöltöttem a nyelvemet. "

Mal elengedése lesz a könyv fordulópontja. Alina rájön, hogy már talán soha többé nem találkozhat barátjával. Felidézi a kellemesen eltöltött árvaházi napokat, mikor még csak egymásra számíthattak. Az emlékek elengedése, illetve a valós eseményekre való visszaemlékezést hozza meg Alinának a reményt: áttörik a gát, amit akaratlanul is magában tartott hosszas időn keresztül. 

" Eszembe jutott az utolsó levelem.

Kedves Mal!
Régóta nem hallottam rólad, ezért feltételezem, hogy feleségül vettél egy jóravaló volkrát, és kényelmesen éltek együtt az Árnyzónában. Ott persze nincsen se fény, se papír, hogy válaszolhatnál nekem. Persze az is lehet, hogy új feleséged könyékig lerágta mind a két kezedet."  

Ettől a ponttól kezdve, megy minden mint a karikacsapás. Jobb lesz az étvágya, erősebb lesz, és már az erejével is képes élni.  

" – Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. Még mindig képtelen voltam felfogni, hogy Zsenyát mivel tudja annyira lenyűgözni az a fabrikátor.
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról.
Egyik ragyogóan vörös hajtincsét az ujja köré tekerte, és enyhén elpirult. Ettől persze csakmég jobban nézett ki." 

Alina új erejével és elszántságával azt hiszi lenyűgözheti az Éjurt, ám többet akar tőle.  

" - Ez még nem elég! - hallottam meg váratlanul az Éjúr hangját. " 

Feljön a morozovai szarvasbika meséjével, a csodás lény, mely szarva hatalmas erőt biztosíthatna a lánynak. Intő jelnek kellett volna lennie, te jó ég! Az eddig igen kedves és figyelmes Éjúr máshogy szólt az Ő reménységéhez. De nem veszed észre továbbra se, hogy mi van a háttérben. Még a Baghra is figyelmeztet minket.  

" - Nahát. A kis csirke mégsem olyan buta, mint amilyennek látszik -vihogta Baghra.
- Hagyj minket magunkra! - förmedt rá az Éjúr meglepő indulattal.
- Mindannyian megbűnhődünk a büszkeséged miatt, te gyerek. " 

Mégis szemet hunyunk az intő jelek felett, mert annyira odavagyunk már a sötét hercegért - igen, az olvasó is maga - hogy nem törődünk ezzel.  

"- Miért fontos neked, hogy mit hiszek?
Ezzel sikerült zavarba hoznom.
- Nem tudom - válaszolta. - De igenis fontos. " 

Közeledünk a téli bálhoz, az egyik leglátványosabb ünnepséghez az évben.  

" – Na most már húzódj félre egy kicsit! Lehetetlen a saját szépségemben gyönyörködnöm, amíg ott ragyogsz mellettem." 

A bál ami után minden megváltozik.  

"- Alina? - kérdezte, és jól láttam, hogy nehezen találja a szavakat. - Feljöhetek hozzád ma éjjel?" 

Ezt olvasva minden lány szíve megdobbant. Már szinte a célegyenesben volt a kapcsolatuk. Alinával együtt izgultunk, vajon mi fog történni az éjszaka.

De mennyire nem az, mint amire mindenki számított!

Baghra felkeresi az este a lányt, hogy elmondjon neki valami nagyon fontosat.

A szarvast megtalálták. 
A fia ezzel az erővel végre uralkodhat Ravka, Fjerdia és Shu Han területein, emberein. 

Te se hittél a szemednek ugye?

Annyira, de annyira imádkoztam, hogy ez csak valami rossz vicc legyen, hogy Baghra megörüljön, hogy valóban Ő akarja a világot szétzilálni, és hogy az Éjúr végig jó, és hős szerelmes Alinában és együtt halnak meg. 
Mekkorát tévedtél ha te is ebben hittél.  

" - Fegyvernek akarja használni a Zónát. " 

Baghra megszökteti Alinát, aki elindul, hogy megtegye amire megkérte Baghra, és hogy megszökjön a rabszolgaságtól, hogy tönkre tegye nem csak a saját országát, hanem a környező országokat is megmentse a pusztulástól.  

Több napnyi utazás és bujkálás után úgy tűnik lebukik, ám ekkor régi barátjába Malba bukkan, aki a lánnyal tart a további utazásaira. Hosszasan barangolnak, mikor rájönnek: nincs menekvés az Éjúr elöl. Egy módon tudják megállítani, legyőzni, ha ők előbb szerzik meg a szarvasbika csodálatos erejét, ami az ügyes nyomkövetőnek természetesen sikerül is. Rálel a szarvasbikára, ám túl későn. Alina habozása miatt végül az Éjúr öli meg a szarvasbikát, így Alina a hatalma alá kerül. 

Plusz pont jár Alinának, azért mert belátta mennyi mindent elrontott az elmúlt pár hónap alatt. Végre nem a mártírkodó önsajnáltató szereplőt hallottunk, hanem egy igazi főhőst, aki belátta: igen is rosszul cselekedett, elvakították az érzelmei, manipulálták, és könyörületes volt. 

" A fák között szellő sem rezzent. Elnémultak a rovarok is, de az éjszaka madarai is. A rengeteg csöndben gyászolt. " 

Az Éjúr terve megvalósulni látszik, Alinával, és az erősítővel a nyakában az Árnyzónához utaztak. Alaposan megtervezve, hogy Fjerda és Shu Han követei, valamint Ravka nagyobb emberei is velük voltak, mikor az Árnyzónában elpusztított egy falvat a szemük előtt, ezzel megmutatva, hogy a hatalma nem ismer határokat, és Ő az új uralkodó az országokban. Eljött a béke ideje.  

Miféle béke az, ahol behajítanak egy szörnyekkel teli sötét helyre? 

Azonban, olyan történik amire senki nem számít.  

" Azt hittem, hogy a szarvasbika csupán egy rémálom. Így bűnhődtem meg azért, mert csődöt mondtam. Így kellett megfizetnem gyengeségemért. Tévedtem. " 

Alina felfedezte, hogy a szarvasbika ereje ugyanannyira az övé is, mint az Éjúré.  

" A szarvas megmutatta, milyen erős vagyok. A könyörületességnek nem csupán nagy volt az ára, de iszonyatos erővel ruházott fel. Ráadásul a sötét nagyúr képtelen lett volna felfogni, mi is az a könyörület." 

Annyira vártuk ezt a fordulatot, hogy szinte mi is éreztük Alina erejét, a fényességet belülről. 

Megszöknek Mallal, és bujkálásba kezdenek, de mindvégig azon munkálkodnak, hogyan tudnák az Éjúrat legyőzni. 

" - Goed Morgen, fentomen! - kiáltotta oda nekik az egyik tengerész, miközben egy nagy tekercs kötéllel elsietett mellettük.
A teljes legénység fentomennek hívta a két szökevényt. Kerchben ezzel a szóval jelölték a szellemeket."

A képek deviantart illetve a grisha fandomról származnak!
Deviantart  | Grishaverse Fandom

Leigh Bardugo - Shadow and Bone - Árnyék és csont értékelés

 

Szomorú vagyok.

Szomorú vagyok, hogy még csak most találtam rá erre a könyvre. 

Soha életemben nem olvastam ennyire összetett könyvet. Minden benne volt ami csak benne lehetett. 370 oldal tömény tartalom. Egyetlen oldalon sem éreztem, hogy unatkoznék.

Azért kezdtem el a könyvet, mert nemsokára érkezik a Netflixre a sorozat, ami nagyon felkeltette a figyelmemet, már csak Caspian herceg miatt is (Ben Barnes). Nem tudtam mire számíthatok, fülszöveget nem néztem, és csak a néhány másodperces szarvasos jelenetet láttam, ami akkor még nem mondott semmit, ám most..

A könyv egy árva lány és fiú ismeretségének bemutatásával kezdődik. Egy lány, aki esetlen és nem túl szép. Egy fiú, aki jóképű és tehetséges.

A halálba készülnek, és ez indítja el a történetet.
Alina és Mal az Árnyzónába érve szembe áll a halállal, ám akkor kezdődnek el igazán pörögni az események amikor a halálból visszatérnek.

A csúnya ügyetlen lányról kiderül, hogy valami hatalmas, rég nem látott erő birtokosa.

Remekül van felépítve a történet. Kellőképpen bemutatja az elején a két főszereplőt, és az alaphelyzetet: a világuk ketté lett szelve az árnyzóna miatt, ezen pedig át kell jutni a kikötő városaikba. Egy pillanatig sem áll meg az esemény, és minden helyszín, cselekmény, ruha, arc, de még a legapróbb dolog is tökéletesen le van írva, és úgy érzed te is a történet részese vagy.

A karakterek nagyon izgalmasok, a háttértörténetük pedig rengeteg titkot rejt.
Több karakterfejlődést is láthatunk a történet során, több átalakulást.
Alina az ügyetlen árvából miként válik igazi harcossá.
A rettegett Éjúr, aki kedves, figyelmes és mégis, nem tudjuk eldönteni, hogy szeretni kell, vagy félni tőle.
A grisák, akik közönnyel és irigységgel fogadják az csodabogarat.  
Rengeteg érdekes karakter és érdekes monológ van a történetben, amit nem lehet leírni, olvasni kell, hogy az ember megértse.

A szerelmi szál, ami végig ott van, de nincs túl erőltetve.

Ami a legzseniálisabb a könyvben, hogy nem tudod mit várj a végétől. Persze, nagyjából be tudod lőni, hogy kinek milyen szerepe lesz a „világ megmentésében” azonban a látszat csal. A fordulat remek, és nem gyanakszik senki, csupán halad az árral, és olvasod, és reménykedsz.

Reménykedsz. Annyira szerettem volna, ha az Éjúr x Alina páros működik, ám egy nyilvánvaló okok miatt zátonyra fut.

Az események későbbi alakulása pedig még nagyobb fordulat lehet, mindig tudott feljebb lépni a történet, mindig tudott az előzőnél is többet adni.

Magasra tette az írónő a lécet. Ennyire fordulatos, eseménydús és érzelemdús könyvet nehéz lesz felülmúlni, azonban nagyon várom a folytatást.

Nem ajánlom a könyv ledarálását, mert annyira sok benne a történés, az információ, hogy érdemes mindent kiélvezni, és megízlelni, eltöprengeni rajta kicsit.

Órákat tudnék áradozni a könyvről, szívem szerint kötelezőolvasmánnyá tenném az iskolában ezt a remekművet.