Ali Hazelwood neve a külföldi könyves oldalakon nagyot futott, nem véletlen; szórakoztató tudós románcokról ír, egy kis szaknyelvvel, de teljesen elfogadható mennyiségben. Volt némi hibája, de olyan apróságok, amik mellett el tud tekinteni az ember.
A történet egyszerűsége a legnagyobb előnye a könyvnek. Nem volt túlmagyarázva sem alul magyarázva, túlírva, annyit kaptunk, amennyit egy ilyen történetből ki lehet hozni, és ez mostanában ritka. Gyorsan haladtak az események, nem voltak untató fejezetek, monológok valamint a végén a „csavar” is abszolute jól volt tálalva, és jól lett megoldva.
A karakterek… Olive a maga kis elveszettségével, de mégis határozott személyiségével bármilyen szívet megnyert. Pontosan azért, mert sokan érezzük/éreztük magunkat hasonló helyzetben. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, de a bizonytalanság utoléri az embert, teljesen mindegy, hogy mennyire jó vagy rossz abban, amit csinál. Őszintén beszélt a problémáiról, bemutatta a tudományos világ egy nagyon kis falatját. Amin keresztül megismerhettük a férfi szereplőnket is, Adamet, aki a szakmája legkiválóbbja. Az ő kapcsolatuk és a beszélgetéseik, reakcióik mutatták meg, hogy a tudósok picit furán. Cukin furák. A szociális képességeik igen gyengék, nem tudják hogyan reagáljanak, hogyan fejezzék ki magukat, de ettől annyira szerethetővé vállt mindkettőjük karaktere, hogy lehetetlen lenne nem imádni őket. Bár Adam eleinte sötét fazonnak tűnik, a későbbiekben választ kapunk arra, hogy miért viselkedik úgy ahogy.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése